Ismerőseim néha túlságosan is őszinte embernek tartanak, de az én felfogásom szerint az életben csak annak van értelme, ami szívből jön. Igyekszem mindig önmagamat adni, nem csak azért, mert fárasztó másnak lenni, hanem mert tapasztalatom szerint, a közönség pillanatok alatt átlát az álarcon. Nagyon rég nem próbálok meg színpadon kedvesebb lenni, mint az életben (és higgyétek el, ez rendkívül bátor tőlem, tekintve, hogy egyáltalán nem vagyok egy barátkozó típus). De amint az igazi arcomat mutatom, szeretnek. Talán mert a közönség érzi, hogy én ilyen vagyok: azt adom énekesként is, amit átlagemberként. És miután az élet egy tükör, tudom, hogy a színpaddal szemben azok éneklik a dalaimat, akik megkapták, amit küldtem.

Mindezt azért írom, mert sokan kérdezik, hova tűntem, hiszen már hat és fél éve, hogy a legutóbbi lemezem megjelent. Nem tűntem el, csak úgy hozta az élet, hogy ez a hozzáállás az utóbbi időben nem volt kifizetődő. Úgyhogy a kérdésre az a válasz, hogy vártam. Az alkalomra. Az időmre. Hogy ne azért készítsünk albumot, mert már túl régi az előző, hanem mert megértünk rá és mondanivalónk van. Arra, hogy valaki azt mondja: gyere, most csináljunk lemezt!

Régi kedves barátommal, Szűts Lacival futottam össze egy nap az utcán. Beszélgetni kezdtünk és elmeséltem, hogy egy új anyag nagy része már évekkel ezelőtt elkészült. Nem értette, honnan ez a türelem, de megnyugtattam, hogy egy olyan zárkózott ember, mint én, a bulvársajtó örök ellensége örüljön, ha eljön az idő, amikor egy énekes azért érdekes, mert énekel. Így történt, hogy belevágtunk immáron negyedik közös lemezünk elkészítésébe.

Hat saját dal szerepel a lemezen és négy feldolgozás. Feldolgozásokat gyakorlatilag nekem már „kötelező” énekelni. Nem bánom, de ezúttal igyekeztünk olyan dalokat találni, amik nem túl ismertek. Így esett a választásunk például egy gyönyörű Tunyogi Rock Band dalra, a „Ha szeretnél ma még” címűre és ugyancsak ilyen megfontolásból döntöttünk egy dinamikus V’Moto-Rock szerzemény, a „Nekem így, neked úgy” mellett. A „Fújom a dalt” régi darab, pár éve meglehetősen átdolgoztuk, de mindenkit megnyugtatok: a szerző, Demjén Ferenc nem csak hogy áldását adta, még meg is dicsérte a végeredményt. Az albumon utolsóként szerepel apukám egy régi dala, nagy kedvencem. Kérek mindenkit, hogy az ereit csak akkor kezdje el felvágni, ha már legalább kétszer meghallgatta a lemezt. Sokat dolgoztunk ezen az albumon, valami értelme csak legyen már…

A saját dalok évekkel ezelőtt elkészültek, ezúton is köszönöm a szerzőknek a türelmet. Örök társam a lemezkészítésben, Szolnoki Petike, például 2 dalt írt olyan kiváló muzsikusok mellett, mint Gátos Iván, Éry Balázs, vagy Gyenes Béla. Egy új hangszerelővel bővült a stáb Pacsai Márk személyében, élő hangszeres és vokalista közreműködőink többnyire a régiek: Kozma Orsi, Csernus Katalin, Gyenes Béla, Hastó Zsolti, Sipeki Pipi és Szabó Marci. Hadd emlékezzem meg Tonioról, remek mixerünkről is, aki gondoskodott róla, hogy a végeredmény nekünk, laikusoknak is hallhatóan tökéletes legyen.

Természetesen nem titkolhatom, hogy az album egy kézzel fogható tárgy, s mint ilyen, szerintem szép lett, meglehetősen tetszetős, ha mondhatok ilyet. Horacsek Ági sminkes, Sári Kata fodrász, Falus Kriszta fotográfus és Noel- aki a borító grafikáért felelős- arany kezeinek munkája önmagáért beszél. Ugyancsak itt említem meg Majsai Krisztát, Pécsi Józsit és az egész Alexandra-Records stábot, akik a terjesztésért és marketingért felelősek, valamint Hell Petit, aki a honlapomat gondozza nem is akárhogy. Köszönöm mindenkinek, hogy jött, látott, győzött, hallott, játszott, aranyos volt, szép, okos, kedves, tehetséges, miegymás.

Szívünk-lelkünk benne van ebben az albumban, remélem, megtaláljátok benne, amit kerestek!

Hallgassátok szeretettel!